(íme habtestem,
amint ellazító,
relaxáló fürdőt veszek:)

kedves ny&f,

már a régi török babák is tudták, h a fürdés nem csak fizikai valónk tisztántartását szolgáló mindennapi rutin, hanem a test és lélek felfrissülését biztosító rítus.

így amióta megszülettem, a fürdetést-fürdést igen komolyan veszem.

(jobban meggondolva közös történetünk a pancsival még régebbi időkre nyúlik vissza: magzat koromban- in uterus- is már nyakig- azaz fejtetőig- ültem a langymeleg vízben és vígan rúgtam ki a ház- akarom mondani anyu oldalát.

persze első kinti találkozásom a vízzel nem volt híján minden nehézségnek: egy bájosnak nem nevezhető nőszemély grabancomnál fogva a csap alá lógatott. (mind a módszer, mind pedig a személy ellen kifogásom van/volt, egyelőre azonban nem tudtam panaszt benyújtani az ombudsmanhoz, de ami késik…)

nem csoda h ilyen fogadtatás után az első otthoni fürdést erőszakosan végigüvöltöttem. sose lehet tudni, mi várja az ártatlan, kiszolgáltatott babát..

de aztán belejöttem!

tudni kell persze, h napjaim viszonylagos egyformaságban telnek: kell nekem a rendszer, ettől érzem magam biztonságban.

de ez nem egyenlő az unalommal: hiszen a keretet kitöltő események mindig változnak. szóval, arról anyu gondoskodik, h a napjaim megfelelő mennyiségű ingergazdag, kulturális programmal legyenek megfűszerezve.

ám amikor eljő’ a fürdés ideje, apu lép színre.

büszkén jelentem ki, h tőle tanultam mindent:

hogy hogyan kell a kiskádban úgy csapdosni és fröcskölni, hogy az egész nappali vízben ússzon, hogy hogyan kell a nagykádban erőteljeseket rúgni és vígan lelocsolni apu új nadrágját, hogy miként a legkönnyebb úgy tartanom a nyakamat, s imigyen módon a fejemet is ahhoz, h a vizet, s benne a habokat, szüleim határtalan örömére, nyalogatni tudjam.

s ez még mind semmi! mikor testileg frissen, bár szellemileg kissé elfáradva, a fürdéssel végezünk, akkor kezdődik csak az igazi mulatság! hatalmas kurjantásokkal tudatom apuval, h milyen jól érzem magam. szisztematikusan, egyre növekvő hangerővel előbb dúdolni kezdek, majd egy oktávval feljebb viszem és átcsapok rikácsolásba. ekkor tetőfokára hág a hangulat, s ha igazán formában vagyok még egy könnycseppet is sikerül kipréselnem.

eztán megint anyué a főszerep, jön a vacsi, őszinte bánatomra a kiabálásnak vége- hiszen ezt még a legostobább baba is tudja: teli szájjal nem illik üvölteni.