kedves mikulás és jézuska!

úgy vélem, az idei karácsony nem sok jót tartogat számomra. először is, anyu úgy határozott, h tekintettel arra, h egyikőnk sem dolgozik (ezt nem tudom, h honnan veszi, én megfeszített tempóban, erőszakosan növekszem és fejlődöm!!) ezért mi fogjuk beszerezni a temérdek ajándékot.

anyu gondosan, h senkit ki ne felejtsen, listát is írt. amikor a hosszúságát megláttam kihullott az a pár szál hajam is, ami még megmaradt magzati koromból (lányok, figyelem: igazából a dús hajkoronára gyúrok, ez a mostani kopcsi lét, csak amolyan átmeneti állapot…), mert rögtön tudtam, mivel jár majd ez!

tekintve, h tél van, és egyelőre, míg anyu meg apu jobb belátásra nem tér (kellene nekem robogó, autó, na jó lábbal hajtható kismotor, vagy legalább egy nyavajás tricikli) a babakocsi az egyetlen számításba jövő közlekedési eszközöm – anyuék kipróbálták a kengurut. apu egy órán át mosolyogva cipelt benne, anyu aggódó faggatódzására rendületlenül hajtogatta, h „nem nehéz, nem nehéz”, majd hazajöttünk és fél órán át a földön feküdt és aznap már csak négykézláb közlekedett…azóta túladtak rajta- és mivel kint hideg van, anyu engem tuti jól felöltöztet, aztán a boltban levetkőztet, aztán amikor kimegyünk újból föl, aztán a következőben újból le. na, én már ezzel jól bevásároltam, köszönöm szépen. izzadok majd és unatkozom.

itthon aztán biztos, h nem játszhatok a csomagolópapírral, nem ehetek az egzotikus illatú szappanokból, nem szaggathatom szét a könyveket, nem ragaszthatom össze vicces alakzatban az ujjaimat a celluxszal, nem rángathatom le a fa ágairól a hatalmas színes gömböket, nem gyömöszölhetem bele a számba őket, és nem csapdoshatom őket a földhöz.

a szentestéről ne is beszéljünk! lefogadom, h én csak áttételesen kapok majd a töltöttkáposztából, rétesből és szaloncukorból, viszont az összes rokon puszilgat majd, meg mutogatnak és fogdosnak. már most tele van a kiscsizmám az egésszel. az ajándékok egyelőre nem érdekelnek.

jövőre viszont már én is értékes és hasznos tagja leszek a fogyasztói társadalomnak és ennek megfelelően belőlem él majd a játékkereskedelem!

kedves ny&f

nos, a rengeteg kritika, melyet azért kapok, h nem mutatok hajlandóságot mindenféle grillcsirkés-forgós mutatványok mihamarabbi prezentálására, arra ösztökéltek, h belevágjak a keringésbe. na, de nem egyszerűen hasról hátra, s onnan vissza, forgolódom! hiszen abban nincs semmi egyedi, különleges, abban nincs semmi pláne!

elhatároztam, h én leszek az a kisfiú, aki a hátán körbe-körbe forog, mint egy ringlispil. több okból döntöttem e mellett a mozgásforma mellett. részint, remekül fejleszti a comb és hasizmomat, részint, ilyet még nem pipált a babatársadalom, illetve még az is lehet, h mégsem popsztár v futballista, hanem világhírű breakes leszek.

imigyen módon látok hozzá: nekidurálom magam s egy nagyot (vagy több kicsit) dobok mindkét lábamon, s felpenderítem őket az ágyam rácsának a tetejére. itt, miközben roppant vagánynak érzem magam, egy kicsit időzöm.

amikor a combhajlító izmaim kipihenték a szokatlan terhelésből adódó izomfájdalmakat lassan, araszolgatni kezdek végig az ágy mentén. lábfejem vezeti, a vádlim és combom követi, majd felsőtestem zárja a sort: így a nyakam, s legnehezebb testrészem, a fejem is kénytelen tovaforogni. így szépen lassan, de biztosan, önnön tengelyem körül tekeredem, mint a kígyó, aki rétes akar lenni

(apropó, ezt a hülyeséget: már miért akarna egy hüllő, keresztülmenni azon a tortúrán, míg rétessé avanzsálják? melyik kecsegtető számára? az h papírvékonyságúra döngölik egy atom nagy és súlyos nyújtófa segítségével? az h megtöltik? h előmelegített katlanban 200 fokon sütögetik, vagy h a végén éles fogacskák lakmároznak belőle???)

nagyon mókás ám innen-onnan megszemlélni a világot! miközben az óramutató járásával ellentétes irányba, nem csekély erőt kifejtve, de a könnyed légies mozgás látszatát fenntartva elmozdulást végzek, kibámulok az ablakon, tüzetesen megszakértem az éjjeliszekrényen hagyott könyvek számát és színvonalát – támogatom, h szüleim beszerezzék és áttanulmányozzák a kortárs babairodalom több kiváló kötetét- rácsodálkozom a szekrényre, anyu meg rám, amikor hajnalban, vidám kurjantásom hívó szavára engem élelmezni siet.

mit tesz isten, mit lát, h a fejem helycserés támadást hajtott végre a lábammal.

ugyan hova tűnt az ő cukormackó kisfiának, helyes kis kobakja?

semmi gáz anya, nem cseréltem le, csak tótágast állok!