kedves apa,
ma megszúrtak.
tudom, hogy most lelepleztem írásom lényegét. pedig, a hollywoodi filmrendezők első és legfontosabb tanácsa
(a végy két csúnya de sármos férfit, egy szőke, hosszú combú nőt, egy maffiaháborút, négy autósüldözést, legalább tíz véres, lövöldözős balhét, két babacsinálást a sikoltozós fajtából, valamint minimum négy robbantást, s mindezt tedd bele egy filmbe, mellett,)
az, hogy a cselekmény alakulását késleltesd és a végére még dobj be egy csavart s egy slusszpoént. én ezt most elrontottam. lehet, hogy a baki nagy, de higgy nekem, a trauma se volt kicsi!
először is, mint azt már korábban vázoltam, a reggeli után szeretek hosszan visszaaludni, több okból kifolyólag. fontosnak tartom, hogy az első és ebből adódóan legtáplálóbb étkezésemet, melyet tíz órás miniböjt előz meg, legalább négyórányi nyugodt, lassú emésztés kövesse. olyan vagyok ilyenkor, mint a kígyó, aki minimum egy kisemlőst emészt. másrészt, hiszek abban, h semmi sem jobb az apró mimikai ráncokra és az idő előtt megjelenő szarkalábakra, mint a pihentető délelőtti szieszta. (mondom anyunak is mindig, de fütyül rám, pedig…)
tehát, éppen mélyen aludtam és az óriás ciciről álmodtam (még szép, mi másról??), amikor sutty kikaptak az ágyból, villámkezek felöltöztettek, babakocsiba dugtak és máris az utcán loholtak velem. már éppen kiabálni kezdtem volna, h „segítség babatolvajok” amikor kinyílt annyira a szemem, h rájöjjek anyu volt az elkövető. neki megbocsátok egyelőre, mert rajta áll vagy bukik élelmezésem.
megérkeztünk az orvosi rendelőbe. tudom, h már többször jártam ott, de memóriám még csak rövidtávon jeleskedik, sajnos hosszútávon nem túl megbízható. Gondoltam már kavintonra, mert botrányos az arc és névmemóriám (most ez kicsoda??? itt gügyög az arcomba, emlegeti, h már többször találkoztunk, de az istenért nem jut az eszembe..) de anyu szerint ahhoz még kicsi vagyok.
de most,
most még
friss az élmény és az elkeseredésem is:
- le kellett vetkőzni.
- megmázsáltak –mint valami kismalacot
- nagy fahusángot nyomtak le a gigámon
- nem játszhattam a sztetoszkóppal
- hiába mosolyogtam nagyon- nagyon megnyerően, mégis az alfelemet is megvizsgálták
- megszúrtak
igen. megszúrtak.
nincs mit hozzáfűznöm. anya ott volt, fogta a mancsom, ám ez mégis bekövetkezett.
vigasztalhatatlan vagyok. soha, de soha nem felejtek.
ööööö. említettem, hogy a memóriám még néha cserbenhagy?
