kedves o&a,

a hiszti, mint olyan szerintem nem létezik. abszurdnak tartom, hogy egy teljesen jogos elkeseredést alattomosan "hisztinek" degradáljunk. minden olyan tuskónak, aki egy fiatalember érzelmi életében bekövetkező irdatlan sokkot, mint például

-anya nem a piros zoknit akarja a lábamra adni, hanem a sárgát
-apa a jobb lábammal kezdte a fürdést és nem a ballal
-a szalámi széle nem fut teljesen párhuzamosan a kenyérrrel
-nem vesszük meg a játékboltban az összes labdát, csak egy béna pöttyöset
-előre megfontolt szándékkal pelenkacserét akarnak rajtam végrehajtani, pedig még csak 8 órája pácolódom a saját pisimben
-anya nem hajlandó az utasításaimat pontosan követve az általam megjelölt irányba haladni a babakocsival
-nem kapok enni/inni abban a századmásodpercben, amikor az erre releváns információt a hipotalamuszom megküldi

és az arra adott teljesen jogos válaszreakciót, jelesül,

-egész test földhözcsapkodása
-csak felsőtestből kiinduló rángás
-a végtagok mindenirányú kaszálása (azzal a nem titkolt szándékkal, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozzon valakinek v vminek)
-a fej erőteljes és ütemes földbeverése
-harapás
-rúgás
-vokális pusztítás (alap, h fejhangon irdatlan hangosan, eszetlen frekvencián)

egyszerű hisztinek minősít megérdemli, h megtapasztalja hollakika.