kedves nagybátyó,

zsenge korom ellenére én hiszek abban, hogy a házam a váram. merjen vitatkozni velem bárki: bizisten lehányom, lepisilem vagy ilyesmi (még nem rendelkezem a bosszúállás eszközeinek kiterjedt arzenáljával- lehetőségeim igen szerények egyelőre).

szeretem, ha a dolgok úgy mennek, ahogy megszoktam azokat: csak semmi hevesség, kilengés, csak semmi utazgatás, rázkódás, helyváltoztatás.

maradjunk szépen otthon, az a helyes.

vegyük példának okáért a tegnap délutánt.

már reggel szokatlannak éreztem, h anyu eltűnt, mint a kámfor és be kell érnem apu gondoskodásával.

(értetlenkedő kórus felszólal- miért hát az is pont olyan jó, igaz?

remélem, az olvasó nem várja el, h elmagyarázzam, h a női és férfitest között alapvető anatómiai eltéréseket lehet feltérképezni, jelesül, h apunak nincs cicije!

nem, itt nem egyszerűen a bizonyos időintervallum után jelentkező éhség megszüntetésének problematikájára utalok –feltalálták már a fagyasztót!- hanem a komfortérzetben jelentkező kisebb zavarok elhárítására: ha a baba kicsit nyűgös vagy az optimálisnál több időt töltött aktív elfoglaltsággal tudvalevőleg semmi sem nyugtatja meg jobban, mint az anyai emlőkhöz simulás. -lásd kép fent.)

tehát már reggel nem stimmelt valami. örömmel és nem kevés megelégedéssel nyugtáztam azonban egy rövid idő múlva, h anyu hazatért. büszke voltam magamra, hogy ügyesen kihasználtam az erős apai kar által nyújtott lehetőségeket és most anyura is rácuppanhatok. teljes lelki nyugalommal zuhantam álomba és kiadósat szundítottam.

délután azonban ellenséges erők hordozóba tettek, autóba dugtak és idegen lakásba, „mintha ismerős” emberek közé vittek. furcsa szagok, ismeretlen terek, új körülmények.

hallatlan viszontagságokon kellett átmennem.

természetesen - ahogy ez várható volt- felháborodásomnak méltán hangot adtam és tettem ezt mindaddig, míg megalázó helyzetem megszűnt és újra elfoglalhattam helyemet gépjárművünkben.

a többire nem emlékszem, mert elaludtam. de remélem apuék megtanulták, hogy mihez tartsák magukat.

na nehogy már a nyúl vigye….