kedves c&i.

amióta megszülettem egy perc nyugtom sincs.

életem egy rabszolgaság: 24 órás műszak, melyben a felügyeletemre bízott két felnőttet kell pásztorolnom.

nem könnyű feladat: napjában négyszer ötször esznek, ennél is többször isznak, egyszer sétálni kell őket vinni, este alapos fürdés után le kell őket fektetni és legalább hat óra folyamatos alvásról is nekem kell gondoskodnom. szerencsére pelust nem cserélek- ezt ők intézik számomra rejtélyes úton-módon (inkább nem is gondolnék bele, ha lehet….).

a legdurvább azonban az, h folyamatosan szórakoztatnom is kell őket, mert nélkülem halálra unják magukat…

állandóan rajtam lógnak, mindenhová magukkal cipelnek, minden lépésükről tudnom kell. önállóan már semmit sem csinálhatok: mikor végre elmélkednék, beszélgetnék, vagy csak úgy lazulnék: ők is ott teremnek és nyaggatni kezdenek, h büfizzek, vagy h forogjak nekik ide meg oda.

nagyon várom, h kicsit nagyobbak legyenek és önállósodjanak, mert így hallatlanul nehéz független babának lenni.

egyetlen vigaszom az, h havonta egyszer - kétszer le tudom őket passzolni. a héten például orsiék vállalták ezt a hálátlan feladatot: megkértem őket, h kicsit vigyázzanak már rájuk míg én kibulizom (kipihenem) magam!

elvégre egy kis kikapcsolódás nekem is jár!