keves g&j,

felháborítónak érzem, h már a babvilágba is begyűrűzött a súly és méretek körüli folytonos aggodalmaskodás. őseink még fennen hirdették, babából kövér kell, majd ha nagyobb lesz, lekocogja a túlsúlyt. bezzeg manapság!

kezdődött a magzatkorom körüli mizériával, amikor anyukám és az én idegeimre menve állandóan azt kellett hallgatnunk, h:

- húú de nagy a hasad (mondták ezt anyukámnak, nem törődve azzal, hogy közvetve engem sértegetnek, hiszen én csücsülnék odabent vagy mi…),

- ikrek?? (no comment)

- mostanra vagy kiírva igaz? (5. hónap derekán..)

- biztos nagy baba lesz (na ezt aztán végképp kikérem magamnak)

szóval már a pocakban sem volt létem előítéletektől mentes. olykor szívesen kiszóltam volna, vagy mutattam volna valami igen csúnyát, de sajnos hiába próbálkoztam csak az igen frusztráló „jaj de édes, hogy rúgkapál”-ig jutottam.

aztán megszülettem és mindenki legnagyobb döbbenetére és anyukám teljes megelégedettségére átlagos paraméterekkel voltam megáldva. büszkén feszítettem csinos ruhákban (vagy anélkül) és illegettem magamat a látogatók hada előtt.

majd, no igen, belejöttem a táplálkozás mikéntjébe és sajna felugrott rám 3kg. magam sem értem, hogy történt: szigorúan 4x 5x eszem napjában, kis adagokat, nem nassolok, nem tömöm magam éjjel, nem eszem üres kalóriákat.

jó a testmozgásban ludas vagyok, ezt be kell látnom. járhatnék (-hehe!) többet sportolni, végezhetnék különböző tornagyakorlatokat, de esküszöm, ami egyelőre tőlem telik azt megteszem.

remek lenne, ha nem foglalkoznának annyit méreteimmel: nagy a pocakom, na és? hájas a csülköm, valamivel csak meg kell majd tartani hordóhasam! kis tokámtól nem látni íves nyakam vonalát? ugyan már!

azért a dagi kifejezés használatától mindenkit szigorúan intenék, fogalmazzunk úgy h vízszintesen kihívásokkal küszködök.

hamarosan azonban, ahogy függőlegesen nyúlok majd és megszabadulok az engem visszatartó fránya erőtől (gravitáció…hogyaza) fürge szökellésemre figyel majd fel idős, s fiatal; és vidám dalom tovaszáll majd a tavaszi (izé nyári-őszi??) szélben. Akkor majd sokan dicsérik atletikus termetem s karcsú alakom.

Addig meg pokolba az egésszel- jöjjenek csak a kilók!

kövér vagyok de hódítani akarok....