történt, h mostanában játékaim rendre a megszokott, egy karnyújtásnyi rádiuszú körön kívül esnek. valami furcsa fizikai törvényre gyanakodtam. például newton fel nem fedezett negyedik törvényére, a játék elmozdulási törvényre (mely kimondja, h minden a kisbaba által elérni vágyott játék egyenes vonalú egyenletes mozgással távolodik, amennyiben a baba felé elmozdul).
hosszasan elmélkedtem ezen a kérdésen. tény, h newton eddig közismert törvényei (többé kevésbé) mind igaznak bizonyultak. de hogy erről alaposan meggyőződjek, empirikus módon bizonyítottam őket.
1. van olyan viszonyítási rendszer, melyben minden test nyugalomban marad, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, míg egy külső erőhatás ennek megváltoztatására nem készteti.
a viszonyítási rendszer jelen esetben a szőnyeg, v a pléd esetleg az ágyam, ahol én rendszerint és örömmel maradok nyugalomban. ha esetleg mozgást végzek (mert azért ritkán erre is akad példa) egy felém gurított labda, mozgásom irányultságát mindig megváltoztatja!
2. egy pontszerű test 'a' a testre ható, a gyorsulással erővel azonos irányú 'F' erővel, és fordítottan arányos a test 'm' tömegével.
ez már egy kicsit sántít, mert én még nem fedeztem fel erőt, amely gyorsulásra késztetne. talán az éhség? hmm.. az viszont való igaz, h a tömegem igen csak fordítottan arányos a tempómmal!!!
ebben csak őszintén reménykedni tudok! ugye itt drága szüleimről van szó. rendszeresen próbálnak ERŐszakosan hatni (most aludni kell, most fürödni, most sétálni megyünk stb stb) rám! és én is néha jól rájuk hatok (sírás reggelig, egész napos hiszti, üvöltés a babakocsiban stb stb), h visszakapják az ERŐsködést!
tehát szerintem newton 4., eddig fel nem tárt, a nyilvánosság és a babatársadalom elől aljas módon eltitkolt törvénye ad választ kétségbeejtő helyzetemre, melyben a fő kérdés az a bizonyos „hirtelen miért vannak a játékaim egyre messzebb, amikor én közeledni akarok feléjük???” lesz.
aztán rájöttem.
nohát! tolatok.