kedves ny és f,

teljesen elegem van abból, h sokan azzal zaklatnak: milyen jó nekem, hogy mindenki hogy cserélnének velem- ők is szeretnének babakocsiban utazva órákat végigaludni, naphosszat csak heverészni és közben hatalmasakat enni.

ha úgy képzelitek a kisbaba életét, hogy az nem több egy hatalmas lakománál és az azt követő durmolásnál, akkor nagyon nagyon tévedtek. csak nem gondoljátok, hogy a mi életünkből hiányzik a kötelességtudat? hiszen mi apróságok neveljük a jövő szülőgenerációját! kemény erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a felügyeletünkre bízott nemtörődöm, gondatlan, lusta, csak a szórakozásra vágyó, hedonista emberpár felnőjön a feladathoz! folyamatosan ki kell találnunk valamit, amivel lefaraghatjuk saját önzésüket! (pl vegyük a legegyszerűbbet: megszégyenítés tömegközlekedési eszközökön hatalmas ordítás segítségével, valamint elképzelhető hathatós eredmény elérése lepisiléssel, ill. lekakilással, extrém esetekben lehányás is szóba jöhet).

de ezen felül, a mi életünkben ne lenne feszültség, aggodalom és kín? a kisbaba élete egy állandó vergődés: letettek az ágyamba aludni: vajon visszajön anya és apa? vajon itthagytak örökre? látom még az óriás cicit? egy merő stressz az egész babalét.
na mára ennyit, mennem kell anyu mindenáron sétálni akar vinni és nem hinném h le tudom beszélni. (főleg h még beszélni se tudok! még ez is...)

apa egy hajnali kiképzés után:

(tessenek megfigyelni huncut mosolyomat..)