hihetetlen kalandok! hihetetlen izgalmak!
anyu ma ahelyett, h szokás szerint reggeli után visszatett volna ágyamba, h emésszek és sziesztázzak egy kicsit, hóna alá csapott (igazából a kocsiba tett, ez csak amolyan költői túlzás) és megindult velem a nagyvilágba (ismét túloztam... nem mentünk azért olyan nagyon messze).
szóval robogtunk végig a böszörményin egészen a déliig. itt anyu vagányan a mozgólépcsőre tört, míg én nem kevésbé vagányan feküdtem a kocsiban és kitekingettem.
egész a végállomásig irtó jó voltam, nézelődtem meg minden. na jó egyszer beparáztam és megfogtam anya kezét, mert megijesztett egy meglehetősen nagy, büdös és szőrös bácsi, aki a jegyeket kérte és én tudtam, hogy nekem biztos nincs jegyem. esetleg egy félig használt pelussal tudok szolgálni. de jegy az nuku. szerencsére anyunál volt és gondtalanul utaztunk tovább.
a cél (mint az menetközben kiderült) a nagyapa cége volt, ahová seregszemlére sorakoztam fel. (ismét jólfejlett drámai érzékemről teszek tanúbizonyságot, melyet nahát-nahát anyukámtól örököltem…szal bementünk, mert még nem láttak, pedig már majdnem 5 hónapja itt virgonckodok ) szóval nagyapa meg a munkatársai gyönyörködtek okos kis fejemben és daliás termetemben.
miután a kölcsönös egymás körüludvarlása és dicsérése megtörtént
(jaj de szép vasgyúró vagy te – a bácsinak meg milyen hosszú a szakálla; hú de szép kerek pocak- ugyan már, a néni se panaszkodhat stb. stb)
olajra léptünk és néhány vargabetű után hazafelé vettük az irányt. a visszaúton, szánom-bánom de kicsit elszunnyadtam, mert már csak a zöldségesnél ébredtem.
a nap legnagyobb eseménye azonban kétségkívül az volt, amikor szert tettem az első haveromra! bizony. egy hónappal idősebb nálam, és –bár tudom ez nem szép dolog- ez némiképpen irigységgel tölt el. ő már szájába tudja venni a lábujjait (alig várom, h én is elérjem ezt a guminőt kenterbe verő hajlékonysági fokot!!), hasonfekve is vígan játszik a csörgőmmel (hangsúly a birtokos személyragon van!!), és persze totál fensőbbségesen nem állt velem szóba, kis pisissel.
na jó, aztán rám nézett és megfogta a mancsom. lehet, h ez egy szép barátság kezdete?
