két szerelmem van.
különleges kapcsolat a miénk, amely immár 2 hete tart. eljött hozzánk ismerkedni, és én egyből láttam rajta, h ISZONYÚ édes lány, és természetesen abszolút megoldható h alkalmanként vigyázzak rá. így is lett, hétfőn és pénteken én viselem gondját szerintem elég tisztességesen és persze jut időnk egy kicsit romantikázni is (megcsiklandoz, puszilgat, simogatja deltás vállamat, suttog a fülembe, rám kacag, én szopogatom az ujjait, megharapom az arcát, meghúzom a haját (!!) rágurgulázok, csacskaságokat suttogok a fülébe).
nyilván nem engedtem neki h számítógépezzen, tévézzen, mert ahhoz még túl kicsi. viszont hagytam, h egy kis készségfejlesztő mondókázás után 40 percet pihenjen (addig én alvást szimuláltam) és utána megint játszottam vele. persze még nem tud nagyon ügyesen pl forogni, de szerintem ha sokat foglalkozom vele, előbb utóbb az is menni fog. nyilván nem lesz zökkenőmentes a foglalkozások többsége, fel kell készülnöm mindenre (értetlenség, elkalandozó figyelem, összpontosítási képesség nagyfokú hiánya stb.), de hát mit is ér egy kisbaba élete kihívások nélkül?
anyu kicsit idegesítő amúgy. amikor elmegy tanítani egy órán át gügyög a fülembe (ilyeneket, h imádlak, jó legyél, meg te vagy a legédesebb kisfiú a világon… brrr tök ciki…) pedig többször határozottan súgtam neki a szájam sarkából, h lépj már le mutter, nem látod, h útban vagy?? mégis hogy képzeli, h kidomboríthatom legjobb oldalamat zsófinak, ha ott zavargászik mindig mellettünk?? látom ám zsófin is h alig várja h anyu lelépjen, mert ha elhúz akkor puszilgathat ő is kedvére.. húúúúúúúúúúúúú az milyen jóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!
ja és anya meg van sértődve, h nem fogadom kitörő örömmel, amikor megérkezik. naná.. ha anyu megjön, vége a randinak.
a második szerelmem totál új keletű, bár már régóta kacérkodom vele, kb 3-4 hónapos korom óta. minden nap vágyom utána, néha sikerül elérnem, néha nem. 2-3 hete már egyre intenzívebben és egyre hosszabban barátkozom vele.
úgy néz ki tudok ülni.
