valami rettenetes dolog történik velem. alighanem haldoklom, vagy legalábbis borzalmas kórság emészt.
a betegségemmel kezdődött. akkoriban csak egy laza kis megfázásra gyanakodtam. kis láz, kis köhögés, az ápolás és a törődés még külön jól is jött.
ám pár nappra rá a közérzetem egyre csak romlott és romlott. már mindennapossá váltak sírógörcseim, jajveszékeltem, hörögtem, tudván tudtam, h a vesztemre tör valami gyilkos bántalom.
anyuék is érezték, h ennek fele se tréfa. apu vakarta a fejét, anyu pedig velem sírt, amikor sírtam. szegény kisfiú most mi lesz?
és aztán, amikor azt gondoltam ennél rosszabb már egyszerűen nem és nem lehet, hirtelen borzalmas dolog történt.
valami betolakodott a számba. éreztem, ahogy formás kis nyelvem valami hegyes érdes kinövést tapint ki! tudtam h végem. egy szörnyeteg (vagy a rosszaság??) lakozik bennem, aki feszít, nyom, döf és szúr. kitörő förmedvény ez, aki eszetlen fájdalommal nyomakodik ínyemen át szájam üregébe. mi lesz ha megérkezik? ott élünk majd a RÉM és én? hogy és hol fogunk elférni?
én leszek a kutyafejű aladár v mi a szösz?
szüleim a kezdeti aggodalom után, lakonikus nyugalommal veszik tudomásul haldoklásomat és rettenetes szenvedésemet. sőt (ezen a ponton magam is elveszettem a fonalat…), amikor a rettenet megjelent szüleim nemhogy elkeseredtek volna, örültek! szinte megünnepelték kezdődő metamorfózisomat.
tudom, nincs már számomra kiút. mindenképpen elvesztem. vagy a RÉM borítja el fejemet és szüleim kitagadnak majd, mert nem akarnak ilyen szörnyszülöttel együtt élni, vagy belehalok az átváltozásba így is úgy is.
napjaim meg vannak számlálva. tollat, papírt ide nekem. biztos ami fix én végrendelkezem.
