régen nem jelentkeztem, biztos azt hittétek, h szüleimmel vakációzom valami távoli egzotikus földrészen s kisállataimmal megpakolt babakocsimban száguldok, vagy esetleg megtanultam valami új kunsztot és annak aprólékos kigyakorlásával töltöm drága időmet.
nos, a valóság ennél sokkal prózaibb. átestem életem első betegségén.
már csütörtökön éreztem, h nem olyan kerek a világ, mint régen. nem volt olyan puha a takaróm és érdes lett még a levegő is, amit beszívtam.
pénteken már az egész napot sírással töltöttem. (na jó néha abbahagytam amikor anyu rázta a hátsómat, fel s alá járkálva velem) a doktor nénihez is lementünk, de szerinte kutya bajom sem volt. (persze szimulálok…ejnye, hát nem tecccccik tudni, h azzal ráérek majd a töri nagydolgozat elől menekülni??)
tehát szüleim úgy határoztak, h a doktor néninek biztos igaza van és én jól vagyok, csak hisztizem kicsit. így aztán kénytelen voltam bekeményíteni.
éjfélig kétóránként, 3ig óránként, majd félóránként keltettem őket. szipogtam, sírtam, tekeredtem, hőemelkedtem. végre kapisgálni kezdték, h ennek a fele se tréfa. láttam rajtuk, h ha kicsit nehezen is, de helyére tették a dolgokat és a helyzethez illő komolysággal kezelik állapotomat.
így én átadhattam magamat az önsajnálat legmélyebb fájdalmának, szenvedésem komoly volt s már-már állapotom is válságosra fordult.
ekkor azonban szüleim visszavágtak. anyu valami szerkentyűt vett elő, amit a középkorban is megirigyeltek volna tőle (azóta magamban csak szadimaminak hívom) és a porszívóra erősítve azt, az orromba túrt. a többi néma csend. még emlékezni sem szeretnék arra, ami a mai napig rendszeresen megtörténik velem.
címszavakban: erőszak, leterítés, üvöltés, szipolyozás, rettenet, sikolyok, birkózás, gyötrelem. téma részemről lezárva.
mindezzel együtt lassanként azért a gyógyulás útjára lépek s a régi leszek! rettegjetek hát apróbb s nagyobb tárgyak a lakásban!
beteg kisfiú barátjával, albival
1 megjegyzés:
jaj te szegény samu! de most már aztán ne ijesztgesd szüleidet, és kárpótlásul mutass nekik egy-két kunsztot! (hasról-hátra? hmmm???)
de azért tudod, csak módjával! nehogy elkényeztesd őket, mert ha most nem vagy kemény és következetes velük, akkor tudod később már késő lesz! ;)
puszi,
a baba-kolléganőd
Megjegyzés küldése