kedves n,f,zs

elég hisztérikus egy hetünk volt. nem, nem rám kell nézni kérdő tekintettel, hanem kedves szüleim irányába kell (nem alaptalan) gyanakvással fordulni. mielőtt elmondom miért, megosztom veletek hatalmas előrelépésemet, melyet a múlt héten sikerült abszolválni (és szoros összefüggésben áll anyu nyűglődésével..)

ugyanis megajándékoztam őket a legtöbbel, amit egy hathónapos (hét-nyolc-kilenc stb) kisbaba szüleinek csak adhat: átalszom az éjszakát. bizony már egy hete. minden éjjel.

amikor kijöttünk a kórházból én bizony rögtön az eminens babák táborát erősítettem, mert 5-6 órát aludtam egyvégtében éjszaka. ahogy napjaim száma gyarapodott, úgy nőtt az éjjel átaludt órák száma is. egészen odáig, h már 8-10 órákat durmoltam végig. és íme hat hónapos koromra 12 szép, hosszú hatvanperces órát alszom egyvégtében.

találgathatjátok h vajon mi ennek az oka. páran arra tippelnek, h a gyümölcskóstolgatás tette meg hatását: tele a pocim és húzom a lóbőrt. kevesebben a forgásnak tudják be a hosszú éjjeli szunyákat (úgy kifáradok, h jártányi erőm sem marad…), és sokak szerint ilyen ügyes, jó baba vagyok. én velük értek egyet.

illetve vannak praktikus okai is az alvásidő kitolódásának.

először is, nem kell korán kelnem. a szülők gyakran azt hiszik, h nekünk babáknak az a heppünk, h hajnalok hajnalán kiverjük idősb szüleink szeméből az álmot, és randalírozzunk. ez egy fatális tévedés. a babók nem azért sírnak, mert annyira éhesek, hanem mert annyira bosszantó, h az éhség miatt, már megint (!) pont akkor kell felriadni, amikor a szomszéd 2 hónapos gabiról/óriás ciciről/tűzpiros bringáról álmodom és már megint egy óra, mire vissza tudok aludni.

aztán, többet lehetek ébren! így tökéletesíthetem forgolódási technikámat. (pl az egyik fránya karom rendszerint beszorul. meg aztán itt van az az idegesítő apró részlet: a visszafordulás. hogy a manóba kell csinálni???)

szóval én nagyon örülök, és egyúttal büszke is vagyok magamra, valljuk be ritka vagyok, mint a fehér holló ezzel az új kunszttal. és persze az sem elhanyagolható, h így nem kell anyukám kócos haját, duzzadt vörös szemeit nap mint nap látnom. az egyik reggel komolyan megijedtem. csak nem egy rém akar megetetni?

azt hiszitek, azonban, szüleim felhőtlenül boldogok voltak? egy frászt! apu még csak-csak, de anyu elkezdett azon pattogni, meg idegeskedni, h akkor át kell rendezni a napot, meg mikor fogok, feküdni, kelni, hogy alszom-eszem majd napközben és… és….

nyugi anyu, minden a helyére kerül. bízd csak ide.

ugye milyen friss vagyok? ez a 12 óra tud valamit!!!