kedves k, á,l!

van egy kedvenc dalom. szeretem a fejemet a ritmusára ingatni.

dúdolni is szoktam, de akkor a szüleim megijednek, h a hasam fáj. vagy a torkom. (- „köhög ez a gyerek, mondom”,- „ugyan kutya baja, csak élvezi, h hallja a hangját” bah!…) a dal az almaszószról szól meg egy kalózkapitányról – a spenót és a palacsinta is meg van benne említve-, na ez, azt a hamis illúziót keltette bennem, h az almaszósz valami mesés étek lehet. reszelt alma, almalé hmm. minden ízlelőbimbóm hevesen vágyta megkóstolni őket.

anyu nagyon firmányosan látott hozzá az első etetéshez. beültetett a székembe és kanalat vett a kezébe. majd, az én kezembe is kanalat dugott. saját kanalát számhoz közelítette. kiskanalamat anyu szájához közelítettem. mondta áááááá- mondtam ááááá és ekkor anyu – jelzem: ez nem várt, aljas fordulat volt! - a kanál tartalmát szájamba tuszkolta. én nem tehettem vele hasonlóképpen, annyira letaglózott az ízélmény, meg amúgy is sokkal magasabban ült.

hogy milyen volt? nos – bár csak hipotetikusan tudom leírni, mivel tapasztalati úton még nem állt módomban ezen a téren élményekkel gazdagodni- leginkább a rohadt fonnyadt körte, bugyant tojás és 2 hetes állott tej fincsi keverékéhez hasonlítanám.

szal bátran kijelenthetem, az almapürét, almalevet nem kedvelem. undorkodtam, hörögtem, öklendeztem. anyu kábé 5 perc után vette a lapot

(szerencsére, így nem történt nagyobb tragédia, pedig fejemben már a másnapi újság szalagcímei cikáztak: „kisbaba belehalt az alma kóstolásba” vagy: „teljesen legyengült kisdedet találtak etetőszékéhez láncolva a helyszínre ért rohamalakulatok. a gyermek már csak annyit bírt lehelni: az alma tette, majd a helyszínen jobb létre szenderült” )

és nem erőszakoskodott tovább. gondoltam, a téma le van rendezve, anyu nem próbálkozik többet, jobb belátásra tért..

erre mit látnak szemeim másnap, jön anyu – sőt apu is!- erkölcsi támogatás gyanánt, feltételeztem- és a tegnapi áttrákció ismétlődik. kanál nekem kanál nekik, ááááááá mondják- kinemnyitoménaszámat!- mondom én, aztán valahogy mégis sikerült belémszuszakolni a löttyöt, gondolom elterelték a figyelmemet egy plüss állattal vagy ilyesmi.

már készültem kidobni a taccsot, amikor---láss csodát, hmm ez nem is rossz- éreztem.

de ANNYIRA nem is jó. na azóta is kóstolgatunk.

azért nekem az óriás cici Az Igazi!

tömnek, mint egy kacsát...

na jó nem is olyan rossz ez...