kedves ny&f

nos, a rengeteg kritika, melyet azért kapok, h nem mutatok hajlandóságot mindenféle grillcsirkés-forgós mutatványok mihamarabbi prezentálására, arra ösztökéltek, h belevágjak a keringésbe. na, de nem egyszerűen hasról hátra, s onnan vissza, forgolódom! hiszen abban nincs semmi egyedi, különleges, abban nincs semmi pláne!

elhatároztam, h én leszek az a kisfiú, aki a hátán körbe-körbe forog, mint egy ringlispil. több okból döntöttem e mellett a mozgásforma mellett. részint, remekül fejleszti a comb és hasizmomat, részint, ilyet még nem pipált a babatársadalom, illetve még az is lehet, h mégsem popsztár v futballista, hanem világhírű breakes leszek.

imigyen módon látok hozzá: nekidurálom magam s egy nagyot (vagy több kicsit) dobok mindkét lábamon, s felpenderítem őket az ágyam rácsának a tetejére. itt, miközben roppant vagánynak érzem magam, egy kicsit időzöm.

amikor a combhajlító izmaim kipihenték a szokatlan terhelésből adódó izomfájdalmakat lassan, araszolgatni kezdek végig az ágy mentén. lábfejem vezeti, a vádlim és combom követi, majd felsőtestem zárja a sort: így a nyakam, s legnehezebb testrészem, a fejem is kénytelen tovaforogni. így szépen lassan, de biztosan, önnön tengelyem körül tekeredem, mint a kígyó, aki rétes akar lenni

(apropó, ezt a hülyeséget: már miért akarna egy hüllő, keresztülmenni azon a tortúrán, míg rétessé avanzsálják? melyik kecsegtető számára? az h papírvékonyságúra döngölik egy atom nagy és súlyos nyújtófa segítségével? az h megtöltik? h előmelegített katlanban 200 fokon sütögetik, vagy h a végén éles fogacskák lakmároznak belőle???)

nagyon mókás ám innen-onnan megszemlélni a világot! miközben az óramutató járásával ellentétes irányba, nem csekély erőt kifejtve, de a könnyed légies mozgás látszatát fenntartva elmozdulást végzek, kibámulok az ablakon, tüzetesen megszakértem az éjjeliszekrényen hagyott könyvek számát és színvonalát – támogatom, h szüleim beszerezzék és áttanulmányozzák a kortárs babairodalom több kiváló kötetét- rácsodálkozom a szekrényre, anyu meg rám, amikor hajnalban, vidám kurjantásom hívó szavára engem élelmezni siet.

mit tesz isten, mit lát, h a fejem helycserés támadást hajtott végre a lábammal.

ugyan hova tűnt az ő cukormackó kisfiának, helyes kis kobakja?

semmi gáz anya, nem cseréltem le, csak tótágast állok!