betegek voltunk a héten.
először én lettem lázas és kötőhártyagyuszis. (mert vmelyik "istenverte" -idézet anyától- "kölyök" -szintén- úgy jött bölcsibe, hogy beteg volt a szeme...én meg, ahogy annak rendje s módja elkaptam.)
és mint jó testvér, aki nem irigykutya, megosztottam jónival.
így már ketten csipázódtunk, folyattuk a cuccost a szemünk sarkából, pislogtunk nagyokat és lestünk.
aztán hétfő hajnalban jónás is belázasodott, köhögött és hörgött -ezen a ponton anya nagyon ideges lett vmitől, de nem osztotta meg velünk bánatát, csak az orra alatt mormogott vmit nagyon agresszíven és gyorsan- és kedden ezért a doktor néni is meglátogatott minket. megállapította a vírust meg a fogzást.
délután, hogy nehogy már a kis törpe kitúrjon a mártírom szerepből én is fájlalni kezdtem a hasamat. nem azért mondom, de simán kaphatnék oszkárt érte. anya masszírozta, placebo gyógyszereket nyomott belém (vitamin vitamin hátán). olyan művészi előadást kanyarítottam, az egyedül fektető (apa dógozott), fürdető, etető anya orra alá, hogy még az ügyeletre is berohantunk fél 11kor. (ahol beleköptek a levesembe és közölték, semmi komoly)
itthon aztán gondoltam mással próbálkozom, a fel és kitűnést a tehetség megvillantásával fogom elérni, így amikor anya éjjel, a kórházas körből otthonunkba megtérve levetkőztetni próbált, azt mondtam neki, lalalala.... és szépen ereszkedő kodályi dallamot is döngicséltem hozzá.
ő meg hálából tokkal vonóval bedugott az ágyba.

így játszunk otthon betegen:

megtanácskozzuk, mitshogyan

megcsináljuk frankón

megfőzzük, mint állat.