2008. augusztus 28.

kedves j,
egyszerűen annyi történt, h elegem lett. már lassan 2 éve van herótom a pelustól, ami persze nagyszerű találmány, hiszen nem folyik ki és nem kenődik szét, ami kifolyhat és szétkenődhet; viszont nem szellőzik, levegőzik pompás hátsóm, mert a bumszli pelenka dunsztolja.
így aztán úgy határoztam itt az ideje, h kezembe vegyem alfelem mikor, meddig, hol és hogyannal kapcsolatos kérdéseinek megválaszolását.

rájöttem, h pisilni a legizgalmasabb, ha egzotikus helyszineknél (fa töve, dzsundzsás a parkban, bokor egy zsúfolt utcában stb.) kerül rá sor és/vagy egzotikus célpontokat (csempe közepe, vécéülőke széle, anya lába, a saját szandálom stb) szemelek ki, vécén kívül és belül egyaránt.

a másik probléma szobatisztasági megoldása már sokkal összetettebb volt, hiszen rögtön az elején felvillantotta annak esélyét, hogy segítségével kiválóan ki tudom borítani szüleimet, akik így a nyár végére már- már túl kipihentnek látszank. a következőképpen igyekszem eljárni:
először is megvárom a megfelelő időpontot, hogy pánikot tudjak kirobbantani. anyura a legjobban úgy tudom ráhozni a frászt, ha a délutáni-esti csúcsban, egy zsúfolt bevásárlóközpont legnagyobb boltjában a sor közepén állva, eltorzult fejjel "kaki, kaki" kiáltásokat hallatok, elgyötörten huzogatva nadrágom korcát.
ekkor kezdődik a versenyfutás az idővel. anya megragad engem és jónást, másik kezébe kapja a kosarat és rohanni kezd. a kosarat elrejti (vagy rábízza a kasszásra), kiszalad a boltból (jobb estéken a biztonsági őrrel is van egy körünk), és egy laza tájékozódási futás keretében 6 mp alatt nyomva a 200at elnavigál a vécéig.
út közben nyöszörgéssel, alkalomadtán hörgéssel tudom produkciómat szinesíteni. amikor ez nem fokozza a helyzet kétségbeejtő mivoltát, egy laza hát- ívben- megfeszítve- hörgős- hisztivel tudok cifrázni.
a mellékhelységben jónás tuti rákezd a sírásra, mélyen átérezve a helyzet drámaiságát. anya kihámoz a ruhámból, mire én jókedvűen nézek rá, és közlöm vele azt, amitől tuti kiborul a bili: "nem kell".

nem is értem minek vártam ennyit a szobatisztasággal.. egy újabb remek lehetőség szüleim idegeinek teljes és totális felőrlésére.

2008. augusztus 23.

kedves á,

játszótéri miegymás következik.


anya és jon

anya velem

bab

bab csajozik

fintor

eszem, de mit?

almát

játszom, de kivel?

almával
(

zárójeles be(meg)jegyzés következik.
kedves e,
mindenkit más bosszant halálra.
-jónást az, amikor a csörgő pont olyan messzire kerül tőle, hogy még tisztán látja, de elérni hajszál híján nem képes
-anyát az, amikor apa a nadrágját és cipőjét a nappaliban hanyag eleganciával a földre pottyantja
-apát az, ha anyát valami bosszantja, mert akkor tudja, h neki nehéz napja lesz.

engem is temérdek dolog szokott kiborítani pl

nüansznyi semmiségek,

h a zoknim lecsúszott, a kezem koszos lett, anya macerál, apa értetlen, a hintát nem lökik elég erősen, nincs még egy darab barack/husi/mazsola

esetleg a kicsit már fajsúlyosabb gondok, h

jónás már megint sír, elvették a dömperemet/labdámat/motoromat/pogácsámat, anya nem hagyja, h kedvemre kipisiljek a vécéből, várnom kell BÁRMIRE

vagy a világkatasztrófával egyenlő problémák, h

apa nem visz fel a lépcsőn, amikor halálosan kifárasztott a játszótéri futkározás és/vagy az egész napos hiszti; anya nem érti, h én MOST akarok enni és a mikrózást már nincs idegem végigvárni, apa nem mesél egy utolsó utáni utáni utáni mesét, át kell öltöznöm vagy hajat kell mosnom tökmindegy miért..(vannak az életben olyan dolgok, amire nincs jó indok, ok, magyarázat - az egyik ilyen a hajmosás) és az, ha akármilyen okból kifolyólag kedden és szombaton késik a kukásautó.

)