kedves b&zs,
jónással már az elején sem volt gond. szerencsére pontosan tudja/ta, h mit engedhet meg magának.
jobbára csak alszik, eszik, mosolyog. na jó néha sír. és olyankor elég idegesítő frekvencián nyomja, de hát ennyit neki is szabad.
persze én rögtön az elején tisztáztam vele, h oké, h ezentúl itt fog lakni, de azt azért tudnia kell, h ki az úr a háznál. el a kezekkel a játékaimtól és rendben, megkaphatja az óriás cicit, cserébe viszont a túró rudi készlet csak az enyém!
miután az erőviszonyokat vázoltam neki (az ő álláspontja ezzel kapcsolatban imeretlen maradt: hiába ösztkéltem -gyengéden, v erőszakosan böködtem, nyomkodtam-, nem tud értelmes mondatokat megfogalmazni. egyet hajtogat: "heő", de ezt kitartóan), igen kedélyesen eléldegélünk egymás mellett.
és hát lassanként már nem csak az unalmas tejtömlő szerepét játsza, hanem lehet vele (no még nem önfeledten, de elég korrektül) játszani is.
szoktunk együt olvasni:

vihogni:

fürdeni:

az már látszik, h bár külsőre egyáltalán nem, belsőre eléggé hasonlítunk: szeretjük a kiszámíthatóságot és ez számunkra a 3-4 óránkénti táplálkozást jelenti. szépen növeszti jónás is a hurkákat, ami azt illeti.
és amíg ezt nem az én részemre fenttartott készletből teszi, áldásom rá.