kedves a,

igazad van: eszetlenül régen nem írtam. számos oka van: apa vizsgaidőszaka, anya pocakos mivolta, majd az öcsém születése, aztán a költözésünk, szóval rengeteg minden történt az elmúlt időszakban.

először is: apa tanul. korábban azt hittem ez valami új játék lesz, sok lap, könyv, remek cerkák és tollak jelentek meg a lakás (khm, khm) úgy minden pontján. természetesen igyekeztem ezeket én is szemügyre venni: az egyik toll működési mechanizmusára gyorsabban rá is jöttem mint őseim (az a firnyákos fajta, amit megnyomsz fölül, majd oldalt elcsúsztatsz végül háromszor körbecsavarsz és négyszer meghúzol) és fürgén meg is akartam bizonyosodni arról, h működik e, az egyik apa által hanyagul a kis asztalon hagyott papírlapon, amikor mindkét szülőm sikoltással figyelmeztetett, h talán nem kellene. nem értettem miért. hiszen nálam szebben, csak rippl-rónai....
aztán az állandó tiltások útvesztőjében lassan kikristályosodott, h mi az amit nem szabad, amikor "apa tanul".
tilos:
-apa által szerteszétszórt apró, nagyobb, és nagyon nagy papírokra, könyvekre rajzolni
-ráülni
-szétszaggatni
-átlapozni (nehogy szétszaggasam)
-üvölteni, kurjongatni, harsogni, amikor apa az asztalnál görnyedve "koncentrációt" imitál, bár valójában a neten olvassa a híreket
-lába alatt lenni, nyaggatni, h mutassa meg százötvehetedszer, h hogy kell a kisautót úgy meglódítani, h pontosan a másiknak ütközzön, amikor úgy tesz, mintha memorizálna, bár valójában nyitott szemmel alszik.
egyszóval jónak kell lennem és megértőnek. mert apa "tanul".

ha ez már önmagában nem lett volna elég teher rajtam, ehhez jött anya alakjának egyre nagyobb mértékű eldeformálódása.
eleinte azt gondoltam múló fizikális zavar, ami egy kis testmozgással hamar orvosolható lesz. (mint ahogy az a korábbi esetkeben ez már megszokottá vált)
ennek érdekében többet rohangáltam én is, h megpróbáljam nagyobb erőfeszítésre ösztökélni. ám a gond- vagyis a pocak egyre nagyobb lett. aztán kiderült, h egy apró élősködő bújt meg anyában. (ezt ők mondták, bár az élősködőre a "baba" szinonimát használták)
aki amúgy már ki is bújt- de erről talán egy másik levélben írok neked.

a költözés már csak hab a tortán. kérdem én, azért nevelget valaki több mint egy évig egy nyiladozó értelmű gyermeket egy biztonságos, kényelmes kis fészekben, hogy aztán egyet gondolva közölje csemetéjével "holnap költözünk" és annak egy hatalmas- kezdetben- barátságtalan, új, és egyáltalán nem otthonos hodályt kelljen megszoknia??

(a válasz: nem)

mindez azonban már a múlt. vállamról lassan legördültek a súlyok és momentán jól vagyok. és hogy mennyire jól? na arról legközelebb részletesen beszámolok.