kedves d,

azt mondják az ősz veszélyes időszak, ekkor támadnak leginkább az elvetemült vírusok és társaik: ördögi bacikkal van tele a levegő és mind az aprónépre vadásznak. ez tuti biztos igaz is az emberiség nagy részére, de én büszkén adhatom mindenkinek tudtára, h fittyet hányva az őszi-téli időre én folyamatosan igyekszem szüleim aggodalmát fenntartani és gondoskodó szeretetük minimális lankadásának hangyányi jelére azonnal benyelek valami szaftos torokgyuszit, hörghurutot, szemfertőzést, enyhe ám annál makacsabbnak igérkező náthát, krónikus köhögést, fül bántalmakat és így tovább.

szüleim szerint anyu GYEDét egyszerűbb lenne egy laza mozdulattal a gyógyszertárnak átutalni, hiszen a végén úgyis odajut az egész, mind egy szálig. nem értem mit háborognak. persze nyilván nekik is kellemetelen kicsit, h hétszámra nem mehetek ki a jástzóra, utcára, játszóházba; biztos nem annyira frankó h rendszeresen meg kell küzdeni kapállódzó végtagjaim sokaságával egy egy gyógyszerbenyeletés alkamával.

de azt hiszitek, nekem cserébe csak a jó jut? hogy én ebből csak a maximális profitot kebelezem be? nem, nem. busásan megfizetek a gondoskodásért és a szülői szeretet egyetlen gyújtópontba sűrítéséért. például az orromba hosszú csövet tuszkolva egy porszívó atommeghajtásával iszony erősen kiszivornyázzák a bentragadt cuccot, és el kell viselnem, h hetekig csak anyu előbb lelkes, majd kissé fakóbb de még izgatott, majd unott és végül leharcolt arcát kell néznem. ÉÉÉÉn is szobafogságban vagyok, haverok és havernők nélkül, és alá kell vetem magamat megalázó orvosi vizsgálatok garmadájának.

de szüleim most kifundáltak valamit. erősítik az immunrendszeremet. vitaminok, cseppek, c vitamin folyók ömlenek mit sem sejtő szervezetembe. érzem h hatnak, nincs többet gyengélkedés, befellegzett a "mindent lehet" életérzésnek, az éjjel nappal kehes mellkasom hördülésére ugró
siserehadnak.
itt az egészség kezdete és a egy gyönyörű korszak vége.

majd kicsattanok

kedves á,

egy évvel öregebb lettem és bölcsebb is talán. (ahogy anyu jó barátja, halász jutka mondaná. nem kétséges, h jó spanok: anyu heti egyszer szigorúan meghallgatja, mit danol juci. ha nem lennének haverok, nyilván nem tenné ki magát ennek.)

sokan faggattak a járással kapcsolatban: örömmel tájékoztathatom minden tőlem igen messze élő barátomat, h az első félév henyélése után begyújtottam a rakétákat és már 11 hónaposan a játszótéren szökeltem tova, mindenki legnagyobb megdöbbenésére. azóta már kaptam szandit és cipőt is. az utóbbi vagesz piros. imádom. már futni is próbálgatok benne.

beszélgetni, még csak módjával: ámpa, bda, anya, apa, vuuuuuu, ccc, pci (virág), hamama meg ilyesmi képezik szótáram törzsanyagát. mint a mozgásban, itt is az alapos megfigyelés, majd megdöbbentés elve mentén kívánok cselekedni.

szociálisan egyre érzékenyebb vagyok: leginkább a hozzám hasonló méretű személyek keltik fel érdeklődésemet, ha ilyenforma egyént látok, közelről megszemlélem, mejd jól megharapom. fő az alaposság. persze tetszenek a kedves dolgokat mondogató, udvarló nénik is. szeretem ha hájjal kenegetnek. (bár nem vagyok rászorulva khmmm)

alvási szokásaim maradtak a régiben, pontosabban: két rövidebb alvást egy hosszúra cseréltem. sokat és jókat eszem, és igyekszem sokat mosolyogni.


mint ahogy azt, a mellékelt ábra is mutatja.