2007. március 9.

kedves sz, á,m

anya telefonja lebegett a szemem előtt, tudtam h meg kell kaparintsam (h minek ha még nem is tudok beszélni?? kérem, ha cseverészni még nem is annyira, nyálazni már remekül tudok! sőt ha nekidurálom magamat bele is prüncölhetek és/vagy berreghetek a kagylóba).

szóval nekiiramodtam…. ööö…nekikúsztam.

előzetes terveim alapján először a jobb majd a bal karom, könyéknél behajlítva bírta volna elmozdulásra testemet.

kis idő és nulla előremozdulás múltán, arra gondoltam, h a megfelelő hangeffektekkel hatásosabban tudok erőfeszítést imitálni, így anyu szőrös szíve esetleg meglágyul, és a mobilt helyváltoztatás nélkül is megkapom (: anyu szépen odaadja nekem).

akik ismerik szadimamimat, naivitásom hallatán hasukat fogva röhögnek és tudják, h tervem csúfosan megbukott. még csak oda se bagózott. pedig lehetett volna, h teszemazt fuldoklom. vagy halálhörgök. lehet, h azért kajabál egyetlen kisfia mert végzetes baleset (fa építőkockába, asztallapba, parkettába, cd toktba, digitális fényképezőgépbe - harapás) következményeként kitört egyszem, hosszú és kitartó munkával növesztett foga.

a szüleim részéről (ismételten) tapasztal hideg közöny (újra) szíven ütött..

így, h egérútnyerő tervem fuccsba ment összeszedtem magam és megpróbáltam összerendezni mozgásomat.
mint egy hernyó indultam neki. felhúztam mindkét lábamat. popsimat az ég felé domborítva, jobb lábamat határozottan leszúrva biztosítottam alfelemmel felsőtestemet: készenlétbe helyezett jobb könyökömet magam alá gyűrtem és bal karomat ívesen előrekanyarintva, izmaimat megfeszítve 2 milliméteres elmozdulást sikerült abszolválnom. mindez persze szüleim számára észrevétlen maradt. én azonban herkulesi erőfeszítéssel és rafinált technikával újra és újra nekiveselkedtem.
a mostoha körülmények (izzadó homlok, nedves tenyér, izomgörcsök, éh és szomjhalál fenyegető réme, ólmos fáradtság) sem állhattak utamba.

végül sikerült. elértem a fránya mobilt. és ekkor mit láttak meg szemeim a szoba másik sarkában? a távirányítót…

határ? a csillagos ég!

a célpont kiválasztása alapos megfontolás és bonyolult döntési folyamatok után


1 megjegyzés:

kispapa írta...

Gratula,nagyon ügyi vagy. Erre ma jutott eszembe a mamánka,h tegnap kereste a mamád, de épp tanított,é s utána tök elfelejtette,h vissza kéne hívni.. Kicsit szétszórt mostanság :)

Mindenesetre gratulálunk nektek!!

puszi, Blanka+mamája