kedves d&j!

most h már 7.5 hónapos is elmúltam ideje számot vetnem arról h mit tudok már. (felsorolhatnám azt is, h mit nem tudok még, de próbálok pozitív maradni.)

tehát íme samu listája:

tudok:

- puszit adni (ha kedvem van) felszólításra és spontán

- kezemet nyújtogatva lefegyverző mosollyal azt kérni, h vegyenek ki/föl

-hintázni, lásd lejjebb

- kendő alá elrejtett tárgyakat megtalálni

- kukucs vezényszóra kacagni

- hátamon fekve mesét hallgatni és 20 percig (egyéni országos csúcs) a képekre és szüleim hangjára koncentrálni

- mukk nélkül elaludni

- az éjszakát végigaludni ébredés nélkül

- kiflivéget ill. narancsot szopogatni

- terroristákat és egyéb militáns egyedeket kenterbeverve kúszni a lakás különböző pólusai között

- dévédét és/vagy videót szerelni

- könyveket olvasgatni szabad perceimben

- kosárból kipakolni

- két tárgyat összeütögetni

- lábujjaimat számba véve merengeni

- hüvelyk és mutatóujjammal apró tárgyakat felcsippenteni

- poharat szakszerűen fogni és abból inni

- kanállal kísérletezni (50 százalákban a számba találok)

- megenni mindenfélét (sülve, főve valamint párolva: pl. borsót, almát, krumplit, sárga és őszibarackot, meggyet, avokádót, banánt, körtét, ananászt, narancsot, póréhagymát, répát, csirke és pulykahúst, céklát, brokkolit, rizst, a többire nem emlékszem így hirtelen)

- forogni erre arra, erről arra, ide-oda

- gy, ty, sz, t ga, ba, ge hangokat és ezek variánsait mondani

- ülni (felülni még nem)

- állásba húzni magamat anyu kezébe ill. vállába kapaszkodva

- néha fürdés után nem üvölteni

- albit szorosan magamhoz húzva az oldalamon aludni

folytathatnám napestig, de igazából már ezekre is nagyon büszkék vagyunk!!!

(apa, anya albi meg én.)

és a mackó.

kedves sz, á,m

anya telefonja lebegett a szemem előtt, tudtam h meg kell kaparintsam (h minek ha még nem is tudok beszélni?? kérem, ha cseverészni még nem is annyira, nyálazni már remekül tudok! sőt ha nekidurálom magamat bele is prüncölhetek és/vagy berreghetek a kagylóba).

szóval nekiiramodtam…. ööö…nekikúsztam.

előzetes terveim alapján először a jobb majd a bal karom, könyéknél behajlítva bírta volna elmozdulásra testemet.

kis idő és nulla előremozdulás múltán, arra gondoltam, h a megfelelő hangeffektekkel hatásosabban tudok erőfeszítést imitálni, így anyu szőrös szíve esetleg meglágyul, és a mobilt helyváltoztatás nélkül is megkapom (: anyu szépen odaadja nekem).

akik ismerik szadimamimat, naivitásom hallatán hasukat fogva röhögnek és tudják, h tervem csúfosan megbukott. még csak oda se bagózott. pedig lehetett volna, h teszemazt fuldoklom. vagy halálhörgök. lehet, h azért kajabál egyetlen kisfia mert végzetes baleset (fa építőkockába, asztallapba, parkettába, cd toktba, digitális fényképezőgépbe - harapás) következményeként kitört egyszem, hosszú és kitartó munkával növesztett foga.

a szüleim részéről (ismételten) tapasztal hideg közöny (újra) szíven ütött..

így, h egérútnyerő tervem fuccsba ment összeszedtem magam és megpróbáltam összerendezni mozgásomat.
mint egy hernyó indultam neki. felhúztam mindkét lábamat. popsimat az ég felé domborítva, jobb lábamat határozottan leszúrva biztosítottam alfelemmel felsőtestemet: készenlétbe helyezett jobb könyökömet magam alá gyűrtem és bal karomat ívesen előrekanyarintva, izmaimat megfeszítve 2 milliméteres elmozdulást sikerült abszolválnom. mindez persze szüleim számára észrevétlen maradt. én azonban herkulesi erőfeszítéssel és rafinált technikával újra és újra nekiveselkedtem.
a mostoha körülmények (izzadó homlok, nedves tenyér, izomgörcsök, éh és szomjhalál fenyegető réme, ólmos fáradtság) sem állhattak utamba.

végül sikerült. elértem a fránya mobilt. és ekkor mit láttak meg szemeim a szoba másik sarkában? a távirányítót…

határ? a csillagos ég!

a célpont kiválasztása alapos megfontolás és bonyolult döntési folyamatok után

kedves b&zs,

minden anyuka és apuka tudja, h a kisbabák életében, különösen az első pár évben, hemzsegnek a mérföldkövek.

de az is biztos, h más a szülői és más a babói időszámítás. távol álljon tőlem, h megkérdőjelezzem a nagykönyv által megírt nagybetűs állomások létjogosultságát, de bizton állíthatom, h a Babák Egyesült Szakszervezete más határköveket állapított meg.

talán nem is untatnálak benneteket részletesen a felnőttek által megszabottakkal (első átaludt éjszaka, első hátrafordulás, hasrafordulás, szilárd ételek bevezetése, az első fog, felülés, kúszás stb stb), ugorjunk is rögtön a BESZ által meghatározottakhoz.

A Kisbabák Első Hét Hónapjának Mérföldkövei

megállapította és lejegyezte a BESZ

az első:

- felnőtt személy lepisilése és/vagy lehányása

- szülők felébresztése éjjel

- babakocsiban való hisztérikus üvöltés

- olyan ruha, amit a szülők megvesznek, és otthon derül ki, h azt már rég kinőtted

- olyan játék, amiről a boltba csak üvöltések árán tudtak levarázsolni, de otthon rá se hederítesz

- babakocsi, amit fél éves körültekintő nézelődés és láblejárás után vesznek meg szüleid s csak amikor beletennének derül ki, h nem férsz bele.

-apai szőrzet és/vagy anyi hajzat megcibálás

- próbálkozás, h a dokinéni kezéből kikapd a szetoszkópot

- máshol alvás ill. vendégségben üvöltés

- az első betegség

- az első orrporSZÍVÁS

- kínos jelenet békávén és/vagy lakott területen, igen sok ember előtt

- szilárd étellel való hapcizás/fröcsögés/köpködés/ ruhába és hajbakenés

- fog kijövetele után az Óriás Cici alapos megcsócsálása

- az első hihhhhhetetlenül büdös kaki, a főzeléknek köszönhetően

- ergo- az első apai öklendezés peluscsere alkalmával

éééééés

-az első önálló hintázás.

7 hónapos lettem

kedves zs

két szerelmem van.

az első zsófi, aki 20 éves (már írtam, h az érett nőkre bukom, nem?), a csajom.

különleges kapcsolat a miénk, amely immár 2 hete tart. eljött hozzánk ismerkedni, és én egyből láttam rajta, h ISZONYÚ édes lány, és természetesen abszolút megoldható h alkalmanként vigyázzak rá. így is lett, hétfőn és pénteken én viselem gondját szerintem elég tisztességesen és persze jut időnk egy kicsit romantikázni is (megcsiklandoz, puszilgat, simogatja deltás vállamat, suttog a fülembe, rám kacag, én szopogatom az ujjait, megharapom az arcát, meghúzom a haját (!!) rágurgulázok, csacskaságokat suttogok a fülébe).

nyilván nem engedtem neki h számítógépezzen, tévézzen, mert ahhoz még túl kicsi. viszont hagytam, h egy kis készségfejlesztő mondókázás után 40 percet pihenjen (addig én alvást szimuláltam) és utána megint játszottam vele. persze még nem tud nagyon ügyesen pl forogni, de szerintem ha sokat foglalkozom vele, előbb utóbb az is menni fog. nyilván nem lesz zökkenőmentes a foglalkozások többsége, fel kell készülnöm mindenre (értetlenség, elkalandozó figyelem, összpontosítási képesség nagyfokú hiánya stb.), de hát mit is ér egy kisbaba élete kihívások nélkül?

anyu kicsit idegesítő amúgy. amikor elmegy tanítani egy órán át gügyög a fülembe (ilyeneket, h imádlak, jó legyél, meg te vagy a legédesebb kisfiú a világon… brrr tök ciki…) pedig többször határozottan súgtam neki a szájam sarkából, h lépj már le mutter, nem látod, h útban vagy?? mégis hogy képzeli, h kidomboríthatom legjobb oldalamat zsófinak, ha ott zavargászik mindig mellettünk?? látom ám zsófin is h alig várja h anyu lelépjen, mert ha elhúz akkor puszilgathat ő is kedvére.. húúúúúúúúúúúúú az milyen jóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!

ja és anya meg van sértődve, h nem fogadom kitörő örömmel, amikor megérkezik. naná.. ha anyu megjön, vége a randinak.

a második szerelmem totál új keletű, bár már régóta kacérkodom vele, kb 3-4 hónapos korom óta. minden nap vágyom utána, néha sikerül elérnem, néha nem. 2-3 hete már egyre intenzívebben és egyre hosszabban barátkozom vele.

úgy néz ki tudok ülni.